|
Worms 4: Mayhem
www.gamestar.hu 2006.03.02. 22:08
Worms 4: Mayhem
[GameStar - 2005/08]
Kukacügyben nehéz már újat mutatni, úgyhogy a Codemasters a negyedik epizódra nem is erőltette meg magát. Nem hinném, hogy különösebb bevezetésre lenne szükség, mert szinte biztos, hogy mindenki találkozott már a Worms egyik másik darabjával.
Az évek során számtalan, jobb-rosszabb próbálkozással találkozhattunk már, melyek megpróbáltak tekerni egyet az alapkoncepción, de ezek egyike sem lett különösebben sikeres. A Worms 4: Mayhem ezért a legutóbbi, felesleges újításokkal megrakott és igen harmatos Worms Forts: Under Siege! után visszatér a gyökerekhez: nincs semmi nagy ötlet, csupán – mint a régi szép időkben – kicsi kukacok lövik egymást nagy fegyverekkel – persze az utóbbi részek mintájára ezúttal is 3D-ben.
Robbanó cica rendelésre
Mivel az egész játék egy régről ismert, jól bevált receptet követ, nem igazán okozhat csalódást. Mégis, épp ez az egyik probléma is: lámpással kell keresni az újításokat. Az egyik ilyen a fegyvergyár, melyben összeállíthatjuk magunknak álmaink pusztító szerszámait, például olyan csacsiságokat, hogy a mindenki által rajongva szeretett "Airstrike" (légicsapás) során helyes kiscicák potyogjanak az égből, melyek robbanás után mérges gázokat eregetnek. Az összes fegyver testre szabható, de azért egyiket sem lehet a végtelenségig tápolni. A különféle attribútumoknak megvan a saját pontértéke, így ha például egy gránát terraformáló erejét megnöveljük, vissza kell vennünk egyéb sebzéseiből – és így tovább. Akárhogy is, kitalálhatunk magunknak olyan genyó fegyvereket, melyekkel még kukacokhoz képest is gerinctelen módon moshatjuk le az ellenfelet a pályáról.
Klasszikusok diszkószemüvegben
Ugyanígy a különféle játékmódokat is kedvünkre átszabhatjuk, de még kukacainkat is, igaz, utóbbinak csupán esztétikai funkciója van. (Már amennyiben kukacok kapcsán lehet esztétikáról beszélni.) Minden csata után kapunk némi zsetont, melyekből különféle kiegészítőket vásárolhatunk, csillag alakú diszkószemüveget, mikrofonfrizurát, varázslósipkát... mindenféle ökörséget, melyek révén kukacunk még lehetetlenebbül néz majd ki – már amennyiben ez lehetséges.
A pályák dizájnja átgondoltabbnak tűnik, a helyszínek változatosabbak és valamivel kompaktabbak lettek. A szűkebb terek miatt felértékelődik a közelharc szerepe, míg eddig a páncélököl volt az örökzöld, most már inkább megéri a fáradságot, ha szexi perisztaltikus mozgásunkat latba vetve odakukacolunk az egyik ellenséghez, és jól bemosunk neki. Aki 2D-ben szerette meg a kukacokat, valószínűleg továbbra sem lesz elájulva a 3D egyik legkellemetlenebb hozadékától, az új célzási rendszertől. Kicsit mintha jobban működne, mint az utóbbi két epizódban, de még mindig nem egyszerű feladat. Persze, el lehet bohóckodni így is, de sok időt kell szüttyögni vele, ha valaki igazán ki akarja tapasztalni – és kérdés, hogy ki veszi erre a fáradságot.
A Nagy Kukac Eposz
Érdemes néhány keresetlen szóban megemlékezni a sztori módról is. Szóval... sztori, mint olyan, nincs benne, de azért szép dolog, hogy a fejlesztők igyekeztek kicsit változatosabbá tenni az egyjátékos módot. Így már nem olyan unalmas a gép ellen játszani, bár talán mondani sem kell, a valódi multiplayer hangulatához nem mérhető. Ezek a pályák néha már szinte platformugrálósdiba hajlanak, például amikor egy félbehagyott építkezés ojjektumain kapaszkodunk fel, hogy szétszórt szerszámokat gyűjtögessünk. (Ugye hiába próbálnám erőltetni, hogy bármekkora baromság, ennek megvan a maga elengedhetetlen szerepe az epikus ívű sztori dramaturgiájában? Csak mert... nincs.) Nagyobb gond, hogy a Worms irányítása, kamerakezelése tökéletesen alkalmatlan az ilyesmire, úgyhogy könnyen megeshet, hogy percekig leszünk kénytelenek ugrándozni egy hordó körül, míg végre sikerül felugranunk rá. Az ütközési modell nem mindig áll a helyzet magaslatán, úgyhogy ha néhányszor visszapattanunk róla, hát ne lepődjünk meg.
Ami viszont a sztorimentes, gyors meccseket illeti, meglepő módon élvezetesek. A gép elleni küzdelem kimondottan szórakoztató, az MI jól játszik, eltekintve attól, hogy az esetek legnagyobb részében gránátokkal dobál, néha pedig sikeresen rákúszik egy-egy aknára – de ki nem követ el hibákat?
Vicces, mint mindig – még utoljára?
A körítés most is mulatságos, akinek bejön ez a fajta képi humor, a kukacok grimaszai, hangja, az ezúttal is jól fog szórakozni. (Jók a gépi kommentár megjegyzései is, például amikor egy láda szállingózik a föld felé, s felvillan, hogy "OMG it's a crate LOL!"...) A grafika olyan, mint az előző részekben, maradt a rajzfilmszerű megjelenítés, igaz, a textúrák most valamivel tisztábbak és a robbanások effektjei is látványosabbak lettek. A hangokkal kapcsolatban csupán a kukacok szinkronját lehetne kifogásolni, hiszen egy idő után már fárasztó a "mimimi-mimi-mimimimi" – ennyi ugyanis, amennyit szegények mondani tudnak. (Eltekintve a régi jó "sztyúúú-píííd"-től és az ehhez hasonló megjegyzésektől, amelyekkel csata közben ajándékoznak meg bennünket.) Az aláfestő zenék azonban most is hangulatosak, éppúgy, mint eddig bármikor. A somma? A Worms-fanatikusok ezt a részt is szeretni fogják annak ellenére, hogy nagyon kevés dolog változott. A "nagyon kevés" pedig kérdésessé teszi, hogy bárki is megvegye ezt a játékot, ahelyett hogy újból lerántsa a polcról a Worms 3D-t... Ami pedig a legszomorúbb, épp a legkritikusabb pontokon, vagyis az irányítás és kamerakezelés terén nem igazán érezhető a fejlődés, pedig nagyon elkelt volna. Gyakran megesik, hogy nem tudjuk beügyeskedni a kamerát oda, ahová szeretnénk, pedig nem lenne hátrány látni is, hogy épp nincs-e a lábunk (vagy mink) alatt egy akna. Szeretjük a srácokat, nincs azzal baj, de a néhány ötlet és az alig érezhető fejlődés miatt nagyon úgy tűnik, hogy kifulladt ez a sorozat.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
SZAVAZZ TE IS!!!
