George Mikan 2005. 04. 3.

Pályafutás

A kosárlabda őskorában, az 1940-es években a kosárlabda inkább a kicsi, mozgékony emberek sportja volt, mint az óriásoké. Ebből a közegből emelkedett ki George Lawrence Mikan Jr. Eleinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy valaki dobásokat blokkoljon. A DePaul egyetem szemüveges klasszisa elég magas volt, és jól ugrott, egyszerűen arrébb ütve a kosarakat. A Mikanra épülő zóna annyira sok lehetséges kosarat térített el, hogy bevezették az érvénytelen blokk fogalmát. Támadásban egyszer 53 ponttal idézett elő redőket az ellenfél edzőjének homlokán, egymaga túldobta a Rhode Island csapatát. A kimagasló egyetemi évek után George a Chicago Stags csapatában folytatta uralkodását. Átlagban 16,5 pontot dobott és bajnoki címhez vezette csapatát. Ám az a következő évben felbomlott, így a Minneapolis Lakershez került. Itt Jim Pollarddal formált párost, miközben az alapszakaszban 21,3, a döntőben félelmetes 27,5 volt a pontátlaga. A rákövetkező évben csúcsformába lendült, és rekordnak számító 28,3 pontot ért el (a Lakers pontjainak harmada!) és a rájátszásban is megállíthatatlan volt. George Mikan széles támadó repertoárral rendelkezett. A széles vállú, agilis center magasságával védője fölé emelkedett, tiszta kétkezes, földről indított dobása rendszerint betalált. Szúrós könyökével utat tört magának a palánk felé, sebessége meglepő egy centerhez képest. Horogdobásai védhetetlenek, akár bal, akár jobb kézzel ereszti el. Ha védője szorosan fogta, remek passzaival hozta kihagyhatatlan helyzetbe társait. A védelemben legalább ilyen félelmetes volt, erejéhez párosuló nagyszerű koordinációja miatt sorban szedte a lepattanókat,(9,5-ös átlaggal vonult vissza, évekig 12-14 pattanót szedve meccsenként, 1952-53-ban 14,4-et) dobásokat blokkolt. Harcos játékával mindig új lendületet adott társainak. Nem kímélte testét, 3 szezonon át ő faultolt a legtöbbet. Védői sem éppen finoman próbálták megállítani, kétszer törött a lába, többször az orra, csonttörések, sebvarratok jelezték kemény harcait. Igazi csapatjátékosként játszott, kiemelkedő egyéni képességei ellenére mindig tudta, mit kell tennie. A liga elismerte nagyszerű pályfutását. 7 bajnoki címe mellett (2 az NBL-ben) 1949-54 között az NBA legjobb ötösének oszlopos tagja, az első négy All-Star gálán is kihagyhatatlan. 1952-ben e gála legjobbjának választják, 26 pontos és 15 lepattanós teljesítményének köszönhetően. 1954 az utolsó jó éve. Ezután régi csapatánál edzősködik (mérsékelt sikerrel), 1956-ban 37 meccsre visszatér, de csak 10,5 pontos átlagra futja, végleg abbahagyja. Fontos szerepet tölt be az ABA ligában, 1967-69 között komisszár, a piros-fehér-kék labda megalkotója. 1989-ben sikeresen harcol a Minnesota Timberwolves megalakulásáért. Az NBA első igazi sztárját és a klasszikus centeriskola megalapozóját tiszteljük benne.