Pályafutás

Michael Jordan legendája 1982-ben kezdődött, amikor távolról eleresztett tempódobása célba ért. Ezzel a kosárral a North Carolina Egyetem csapata a Georgetown együttese fölé kerekedett az NCAA bajnoki döntőjében, az elsőéves játékos pedig sikerre ítéltetett. Az „ítéletvégrehajtás” a Chicago Stadionban és a United Center pályáin történt, ahol a közönség és az ellenfelek ámulva figyelték eleganciáját, kivételes mozgását, az edzők pedig elkeseredetten keresték a hatásos védekezési taktikát ellene. „Mindenki tudja, hogy meg fogja kapni a labdát, de senki sem tudja, mit fog csinálni vele”, mondta a Los Angeles Lakers sztárja, Michael Cooper, az NBA történetének egyik legjobb védekezőjátékosa. Az Indiana Pacers hajdani edzője, Dick Versace is valami hasonló érzést fogalmazott meg, amikor Jordant „egy másik bolygóról való látogatónak” nevezte. Jordan pályafutásának eredményei alátámasztják Versace „földönkívüli” leírását: rekordot beállító hét alkalommal volt NBA-gólkirály, négyszer legértékesebb játékos, 1984/85-ben az év újonca, 1987/88-ban az év legjobban védekező játékosa, hatszor az NBA-döntő legértékesebb játékosa, háromszor vezette a lopott labdák ranglistáját, és az 1992-es barcelonai olimpiai csapat tagja volt. Pályája csúcsára akkor ért, amikor a hosszú időn át gyengélkedő Bulls csapatát az NBA-bajnoki címhez vezette. Ekkor valóra vált egy álom. Jordan korai évei tele voltak gólkirályi címekkel, 40-50 pontos meccsekkel, sok-sok egyéni dicsőséggel. De amikor Scottie Pippen, Horace Grant és John Paxson a Bulls játékosai lettek, Jordan csapatsikereket is elkönyvelhetett. Vezetésével a Chicago Bulls a harmadik csapat lett az NBA történetében, amely háromszor egymás után bajnok tudott lenni, legyőzvén a Lakers, a Portland és a Phoenix csapatát. Egy sztárcsapat kimagaslóan legjobbjaként, 30 évesen azzal döbbentette meg a világot, hogy bejelentette visszavonulását, arra hivatkozva, hogy már mindent elért a kosárlabdában, amit csak lehetett. Majdnem két évig a baseball-lal próbálkozott, majd meggondolta magát és visszatért az NBA trónjára. Jordan az 1994/95-ös idény utolsó 17 mérkőzésére csatlakozott újra a csapatához, és egy évvel később megint helyreállt a rend a Chicago csapatában. A Michael Jordan vezette Chicago Bulls 1995/96-ban példátlan, 72-10-es alapszakaszbeli mutatót állított fel, és megszerezte negyedik bajnoki címét, majd egy évvel később 69-13-as eredmény elérése után az ötödik bajnokságot is betakarította. Jordan utolsó idényében még egyszer győzelemre vezette csapatát, majd a csonka szezon előtt, 36 évesen bejelentette, végleg befejezi kosaras pályafutását. Két évnyi csöndes semmittevés után a Washington Wizards résztulajdonosaként, majd rá egy évvel a „mágusok” játékosaként másodszor is visszatért. Feltett szándéka volt, hogy a rájátszást legutóbb öt éve látott alakulatot kiemelje az unalmas langymelegből, és stabil play-off csapatot kovácsoljon a tehetséges, de tapasztalatlan játékosokból. Csak az egyik célt sikerült elérnie. A Washington Wizards két évig a liga legfelkapottabb gárdája volt, de a rájátszás álom maradt. Minden idők egyik legjobb játékosaként 32292 (30,1 pont átlagban) szerzett ponttal, ujjain 6 bajnoki aranygyűrűvel 2003-ban végleg visszavonult.