Káros ez a város. Betonvadon. Hideg nagyon,
És az őrülettel is határos az,
Ahogyan ide-oda kerget az unalom az utakon.
A sarkon eltérít egy megtérített, aki várja
Nagyon várja, hogy Isten nagynéha intsen,
De látom, hogy nincs hit a szemében,
És csak egy tizes van a kezében. Az is tőlem.

Továbbmegyek. Cseppnyi gyep után szeméthegyek,
Na meg a kérdés: hogy hova ez a menet, ami
sehova se vezet,
Hogyha levegőt is csak megszokásból veszek.
Nincs válasz most. Hagyom, hogy magával vigyen
Egy háromcsillagos sárga villamos.

Fényben ázik az utca cucca,
Többszázmillió nikotincsutka,
Padok és kövek, sok ősrégi szöveg a falakon.
Valaki lovagolt a szavakon.
Na és, na és, na és, na és?
Mire jó itt ez az egész?
Nagyon utálom, amikor maga alá nyom a
magányom.