Nireu Cavalcanti 1789-es, a capoeirával kapcsolatos feljegyzést talál

Nireu Cavalcanti építész és történész a rio de janeiro-i nyilvános levéltárban megtalálta a capoeira létezéséről szóló legrégebbi feljegyzést

Jornal do Brasil

1999. november 15.

A Gyarmati Rio Krónikája

20. hét, 36. krónika

NIREU CAVALCANTI

A capoeira

A mulatt Adam, Manoel Cardoso Fontes rabszolgája, aki őt gyermekként vásárolta, markos, dolgos és gazdájának - aki a ház körüli teendők ellátására használta - mindenben engedelmeskedő fickóvá vált.

Manoel elhatározta, hogy ezt kihasználva napszámosként, hordárként vagy bármilyen fizikai munkára bérbe adja őt másoknak. Így Adam gazdája számára jó jövedelemforrássá vált.

Az idő múlásával a félénk rabszolga, aki azelőtt mindig otthon lakott, fesztelenebb és függetlenebb lett, és elkezdett későn, jóval a munka befejezése után hazajárni. Manoel kérdezte tőle: mi az oka a magatartásában tapasztalható változásnak? A mentségek összefüggéstelennek tűntek. Míg végül az történt, amitől tartott: Adam nem jött többé haza. Bizonyára egy szökött rabszolgák által a külvárosban létrehozott táborba menekült.

Meglepetésére Manoel Adamot a börtön rácsai mögött találta. Más rendbontókkal együtt fogták el, akik a capoeirát gyakorolták. Azon a napon összetűzés tört ki capoeirások között, s egyiküket megölték. A királyág törvényei szerint ez - a capoeira gyakorlása, ráadásul egy ember halálával - rendkívül súlyos bűncselekménynek számított.

A per folyamán megállapításra került Adam ártatlansága a halálesettel kapcsolatosan, de capoeirás volta igazolást nyert, ami miatt 500 ostorcsapásra és két év közmunkára ítélték.

Gazdája, miután Adam letöltötte büntetése egy részét és pellengérre állították, a királynál, Krisztus szenvedése nevében a büntetés hátralevő részének elengedését kérte, saját szegénységére hivatkozva, és arra, hogy ő maga a rabszolgája által megszerzett jövedelemtől függ. Kötelezte magát, hogy biztosítja, hogy Adam nem tér vissza a capoeirások közé. Kérelmét a Bíróság 1789. április 25-én jóváhagyta.

(ANRJ - Tribunal da Relaçaoo - cód. 24, libro 10)

Eredetileg Hélio Brasil illusztrációjával közzétett Krónika.

Copyright © 199-2000, JB Online. A JB Online tartalmának kereskedelmi célból történő teljes vagy részleges másolása tilos.

A "Krisztus szenvedése nevében" kifejezés azt jelzi, hogy Manoel folyamodványa feltehetőleg a Nagyhéten (Húsvétot megelőzően) került beadásra, ami 1789-ben április 6-12 között volt.

Nireu Cavalcanti 1999-2000-ben 53 heti krónikát adott közre a Jornal do Brasilban, miközben folytatta kutatásait, amelyekből végül egy történelmi témájú doktori értekezést és egy könyv et írt. Ezek a művek mindenki számára érdekesek lehetnek, akik portugálul olvasva meg szeretnék ismerni a Rio de Janeiroban folyó életet abban a korban, amikor a capoeiráért még börtönbüntetés járt.

Capoeira Magyarországon:

Magyarországon Cabaça (Hrabovszky Ákos) honosította meg a capoeirát. Ő Spanyolországban játszott három évig. Miután hazaköltözött, újsághírdetés segítségével keresett capoeira iránt érdeklődőket. Hamarosan sikerült csoportot indítania a Molnár utcai Belvárosi Ifjúsági Centrumban, amelynek vezetősége segített neki, hogy elkezdhesse a tanítást. A kis csoport pár hónap alatt hatvanfősre bővült, a capoeira mellett Cabaca személyes bűverejének is köszönhetően. Miután ő visszautazott Spanyolországba, a csoportot Monitora Baxaria (Luciane Carneiro de Araujo), a Grupo Capoeira Brasil tanára kezdte oktatni.

Tucano

2000 Sziget Fesztivál

A szigeten kóboroltam mikor az Afrika Sátorhoz érve, valami egészen szokatlan mozgásformát művelő srácokra lettem figyelmes. Egy körben álltak, nem lehettek sokan max 15 ember. Ketten pörögtek középen, míg egy 4 fős "zenekar" kísérte őket. Kb. 30-40 ember figyelte a bemutatót körülöttük a földre telepedve, közben emberek jöttek, megálltak pár percre majd továbbmentek, ahogy ez lenni szokott a szigeten. Beugrott néhány halvány emlék egy gyerekkoromban látott útifilmből, amiben kék-fehér vastag csíkos nadrágban pörgött két fekete egymással szemben különböző forgó rúgásokkal bombázva egymást. Emlékszem még a tv műsor után fellelkesülve próbálkoztam is a meia luával...

Volt ott egy fekete srác is, látszott rajta, hogy profi de nem igazán derült ki számomra, hogy mi ennek az egésznek a célja... Ellenben mikor bejött Cabaca (Ákos), rögtön "megvilágosultam". Egészen máskép játszott, mint a többiek, beleértve a "profit" is. Lábkihúzásokkal próbálkozott, vagy "jelezte", hogy na ez benn lett volna, ha akarom. Nem mellékesen volt stílusa is, amit akkor még nem nagyon vágtam, hogy mi is, de olyan lelkesedéssel, energiával, kifejezően mozgott, hogy kezdett megtetszeni a capoeira. A pörgés végén invitálták az érdeklődőket egy próbaedzésre, amire jobb dolgom nem lévén ottmaradtam. Főleg egy akrobatikus elem tetszett meg (au batido), azt szerettem volna megtanulni. Megjegyzem azóta sem tudom rendesen, mert később valahogy rájöttem mégsem a kedvencem. Viszont a quesadat és a meia luat valamilyen szinten megtanultam, és az edzés után megpróbálkoztam a játékkal is. Persze ginga nélkül, helyből sikerült csak a tanultak alkalmazása jogo közben. A program végén ott maradtam közöttük, Bence (Tucano) mesélt a capoeiráról, hogy régen borotvát fogtak a lábujjaik közé, és úgy játszottak. Végül is ott ragadtam, és elkezdtem edzeni... Azt hiszem főleg a társaság miatt, igazán lelkes, segítőkész, szimpatikus csapat volt. Bár Luciana érkezéséig elég kevés technikát tudtunk tanulni, mégis meghatározó volt számomra ez a kezdeti időszak. Ahogy Tucano írta, Cabaca karizmatikus egyéniség volt, az energiája mindenkit magával ragadott, igazán át tudta adni a capoeira lényegét, ami talán egy kezdőnek még fontosabb, mint a technikai tudás: a játék és az axé (energia) szeretetét. Luciana érkezésével beindult a komoly edzés. Megnőtt az érdeklődés a capoeira iránt, egyre többféle emberke kezdett el edzeni, picit talán más beállítottságúak, mint eddig. Persze a profi edzésnek eredménye is lett hamar. Azok, akik eddig kihagytak pár hetet, irigykedve nézték, ahogy a kezdők lehagyják őket. Ebből persze lettek feszültségek, de mára azt hiszem már lényegtelen... Érdekes, hogy a "régi csapatból" mostanra elég kevesen capoeiráznak, a többiek munkája pedig mostanra kezd beérni. Legalábbis mind tudjuk már, hogy még mit nem tudunk és hová szeretnénk eljutni. Ízlés dolga, de nekem a capoeirában izgalmasabb a célnál az út, ami odáig vezet…

A Capoeira nagyon hatékony tud lenni, mint harcművészet. Bimba és Pastinha mesterek harctudássukkal váltak ismertté. Majd 70 évvel ezelőtt Bimba "Luta Livre" küzdelmekben (szabad harc - free fighting) mérte össze erejét más stílusokat játszó harcosokkal. Pastinha annyira jó harcossá vált már 12 éves korára, hogy kidobóként alkalmazták egy bordélyházban! A mára már kihalt Capoeira Carioca stílus szintén híres volt halálos hatékonyságáról, amit a riói gengszterek használták az utcai harcokban, hasonlóan a hong-kongi kung-fuhoz.

Mestre Sinozinho

CARIOCA

Capoeira Carioca (a capoeira kihalt irányzata Rio de Janeiroból) a halálos technikáiról vált ismertté. A Rio Capoeira, melynek sok gengszer gyakorlója és követője volt, jelentette az igazi bunyót, az igazi utcai harcosoknak. Itt nem voltak olyan elegáns elemek, mint az Angolában vagy a Regionalban. Nem volt benne ének, se hangszerek, se akrobatika, semmi, ami nem bizonyult hatékonynak a harcban. A stílus mesterei olyan technikákat és kombinációkat találtak ki, melyek hasonlítottak a tradicionális ázsiai harcművészetekre. A rúgások inkább az ellenfél testére és lábára irányultak, mint a fejre. A kezeiket különböző módon használták becsapásra és cselezésre amely lehetővé tette a támadó számára, olyan érzékeny pontok támadását, mint a szem, torok és az izületek.

A Carioca (a rioiak beceneve) része a fegyveres küzdelem is. Általában egyenes borotvát használtak, melyet "Santo Christo"-nak neveztek és fabotot, ún. "Petropolis-t" (Görög jelentésű szó "Péter városa" amely egy Riohoz közeli terület, talán innen ered ez a technika). A rioi gengszterek piros selyemsálat hordtak a nyakukon, amely az alvilági kapcsolatukat jelképezte. Ezen kívül volt egy fontosabb funkciója is a sálnak, ez védte nyakukat a borotvapengétől, mivel a selymen nehezen hatol át a penge.

Capoeira Carioca volt az első olyan brazil stílus, melyet egy katonai kiképzésről szóló kézikönyvben is lejegyeztek. Egy tengerésztiszt írt róla 1907-ben "Guide to Capoeira - Brazilian Gymnastics" címen, talán, hogy népszerűsítse a nemzeti harcművészetet, mint azt tette Korea a Tae Kwon Do-val Thaiföld a Muay Thai-al, Franciaország a Savate-val, a japánok a Karate/Judo/Jiu-Jitsu-val és az angolok a boksszal.

Az ötvenes évek alatt a Regional és az Angola folyamatosan teret hódított, míg a Carioca lassan kihalt. Bimba tanítványai Bahiától délre költöztek és a Capoeira újabb formáját vitték el Rioba, ahol a stílus megerősödött és népszerű lett a társadalom széles rétegeiben. A Carioca megtartotta kapcsolatát a bűnözőkkel és lassan eltűnt. Az ötvenes évekre mindössze egy Carioca iskola maradt Brazilíában. Vezetője Mestre Sinhozinho (Agenar Moreira Ferreira) Ipanema Beachről, Rioból. Sinhozinho 1891-ben Santosban született egy katonatiszt fiaként, a rioi és santosi kikötőkben tanulta a capoeirát. Ezen kivül kötöttfogású birkózást is tanult.

Abban a capoeiraban, amit ő tanított nem volt zene és inkább a küzdelembeli hatékonyságot hangsúlyozta, mint a népies hagyományokat. Többnyire középosztálybeli diákjai voltak, némelyek igen híressé váltak, mint az pánamerikai judo bajnok Rudolf Hermany, Bossa Nova és a dalszövegíró-zenész Tom Jobim.

Sajnos Sinhozinho capoeirája nem lett soha úgy rendszerezve, mint Bimba Regionalja és ezért diákjai nehezen tudták csak továbbadni a tudást. Sinhozinho soha nem használt kidolgozott metodikát, minden diákját egyénileg tanította. Így halálával 1960-ban kihalt a stílus is. A harc tekintetében minden kétséget kizáróan ez volt a leghatékonyabb capoeira irányzat. Bimba egyszer kiválasztotta két legjobb diákját, hogy összemérjék erejüket Sinhozinho iskolájával. Hamar, a küzdelem megkezdése után a két diákot kórházba szállították, Sinhozinho iskolája könnyű győzelmet aratott. Bimba maga nem versenyzett, de a látottakat beépítette a Regionalba.

Bimba szerette hangsúlyozni a harcos elemeket a diákjainak, de sok kultúrális elemét megőrizte a Capoeira Angolának. Épp ezért a regional keveréke a harcnak és a folklórnak. Ő maga jól játszott az olyan hagyományos hangszereken, mint a berimbau és megtartotta a Capoeira Angolában az Afro-brazil vallásból, a Candomble-ból, származó imádságokat és rituálékat. Mindeközben a hangsúlyt inkább a capoeira brazíl eredetére, semmint az afrikaira helyezte. Bimba emellet boksz és karate technikákat, valamint a dzsudoból csípődobásokat és karfeszítéseket épített be a Regionalba. Ezek olyan technikák, melyek az

Angolában nem léteznek. Amikor megnyitotta az első iskoláját, még nem mondhatta, hogy capoeirát tanít, mivel az még mindig törvénytelen volt. Egyik ügyvéd tanítványa azt javasolta Bimbának, hogy nevezze el máshogy, így Bimba kitalálta a Luta Regional Bahiana (Bahiai Regionális Harc) nevet. A capoeira rendszerezése volt Bimba legnagyobb változtatása. Ez tette a capoeirát egy törvényenkívüli néphagyományból nemzetileg elismert művészetté és sporttá.

Arthur Emidio

INTER-STYLE FIGHTING

A XX. században sok küzdelem folyt capoeira harcosok és más harcművészetek képviselői közt. Legendás küzdelem zajlott egy Ciriaco nevű capoeirás és egy japán jiu-jitsu bajnok Sada Myako között. A dal szerint a japán egy meia-lua de compassotól (erős forgórugás) eszméletét vesztve dölt ki. Bahiában, Bimba ideje előtt is folytak küzdelmek a különböző iskolák között. Az arra járó kereskedőhajókon bokszolók és birkozók voltak, a brazil kikötői munkások és rakodómunkások pedig jól képzett capoeirsták voltak. Bimbaról az hírlik, hogy maga is részt vett rengeteg küzdelemben és egyet sem vesztett el. Az egyetlen brazil, aki megverte a híres jiu-jitsu mestert, Helio Graciet, Waldemar Santana. Ő a jiu-jitsut magától Gracietől tanulta, a capoeirát Rio de Janeiroban, Bimba mester tanítványától Arthur Emidiotól.

Mestre Hulk

A capoeristák a mai napig sikeresen küzdenek sok nemzetközi harcművészeti bajnokságon. 1995-ben az Ultimate Fighting rendezvény alatt Mestre Hulk nevű capoerista legyőzte Amauri Biteti Gracie jiu-jitsu bajnokot. Biteti megverte minden más ellenfelét azon az estén, de a döntőben úgy határozott, hogy álló boksz pozicióban küzdi végig a meccset (ahelyett, hogy a földi küzdelmet választotta volna, ahol igen nagy előnye volt). Végül is Mestre Hulk kiütéssel győzött, miután először használt capoeira technikák sorozatát egymás után (egy martelo cruzadót egy chapa, majd egy mei lua követett), hogy becsapja ellenfelét. A küzdelem befejeztével Mestre Hulk úgy érezte, hogy jelentős győzelmet vivott ki a capoeirának. Később ezt nyilatkoza:

"A győzelmemet a capoeirának tulajdonítom. A capoeira volt az, ami bátorságot adott, hogy a szorítóba lépjek. Mert én nem úgy kezdtem neki a küzdelemnek, hogy csak a kevés boksz, karate és free fighting tudásomban bíztam. Úgy léptem a ringbe, hogy a capoeirában hittem és ez adta meg a szükséges önbizalmat."

A legsikeresebb harcosok közül sokan, akik részt vesznek az ultimate fighting meccseken nem csak érintőleges viszonyban vannak a capoeirával. Olyan híres brazil harcművészekről van szó, mint Marcos Ruas és Pedro Rizzo, akik a küzdelmeikben ugyanúgy használnak capoeirát, mint jiu-jitsut, muay-thait vagy bokszot világszerte.

Piros nadrágban: Lutador

(Küzdelem Éjszakája 4 című nemzetközi thai boksz gálán )

Magyarország

Végül a magyarországi helyzetről. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Tucanonak köszönhetően indult a magyarországi Gracie Barra Jiu-Jitsu Akadémia. Az edzőtermet közösen használja a GCB és a Gracie Barra Magyarország. Így igény esetén a GCB tanulói Professor Max segítségével a capoeirában is használható jitsu technikákat tanulhatnak. Néhány capoeirista párhuzamosan tanul brazil jitsut és capoeirát. Graduado Tereza 2. helyzezést ért el a 2005-ben rendezet I. Open Brazilian Jiu-Jitsu Hungary versenyen, férfiakat utasítva maga mögé.

Professor Panaca tanítványa Lutador (Sebők Máté) capoeira tanulmányai kezdetétől fogva párhuzamosan tanult thai boxot. Elmondása szerint a capoeira sokat segített neki a thai box versenyeken való eredményesebb szereplésben. Javult a lábtechnikája, gyorsabb lett és nem utolsósorban flexibilisebb. Sok a capoeirában tanult technikát használ thai box versenyeken. Tervei között szerepel MMA (mixed martial arts) versenyeken is kipróbálnia tudását. Professor Panaca maga is tanult thai boxot, karatét, és jiu jitsut a capoeira mellett.